A következő négy évben nincs magyar képviselet a pozsonyi parlamentben. A Szövetség 4,38 százalékot kapott, ami körülbelül 130 ezer szavazatot jelent, míg a Híd és a Magyar Fórum közelebb volt a nulla, mint az egy százalék. Ezúttal az országos részvétel magasabb volt, mint a magyarlakta járásokban. Az előbbi adat 67, míg az utóbbi 62 százalék környékén mozgott. Ennek azonban nem volt semmi jelentősége. Miért? Ha megnézzük a tavalyi helyhatósági választásokat, láthatjuk, hogy Nyitra és Nagyszombat megyékben, ahol a részvétel körülbelül 43 százalék volt, a Szövetség jelöltjei több mint 70 ezer szavazatot kaptak. Most, ahol a részvétel 62 százalék volt, kb. ugyanennyit szereztek, és a tendencia a többi déli járásban is hasonlóan alakult.
A felvidéki magyarok jelentős része Robert Ficóra adta le a voksát, amelyet számos szlovákiai területen a Smer párt győzelmének köszönhetően mutatnak ki. A Magyar Koalíció, amely korábban 270 ezer szavazót tudott maga mögött, most részvételének köszönhetően a lehetőségeinek korlátaihoz érkezett, és csak a szavazatok felét szerezte meg. Ez azonban nem jelenti, hogy az etnikai politizálás teljesen megszűnt volna Szlovákiában. Bár országos szinten valószínűleg ennek vége van, helyi és regionális szinten még mindig erős és konszolidált struktúrával rendelkező párt a Szövetség.
Nem elégednek a választók azzal, hogy egyszerűen csak azzal érvelünk, hogy „magyar vagyok, szavazz rám”. Továbbá, nincs igény arra sem, hogy a felvidéki magyarság körében a szlovákoktól elkülönült, gyakorlatilag párhuzamos politikai kultúra alakuljon ki.
Az országos szinten azonban a vegyespárt nem lesz a megoldás, inkább a választási koalíció lenne hatékonyabb. Habár Szlovákiában a parlamenti küszöb 7 százalék, a hagyományosan 5 százalék körül ingadozó jobbközép-liberális pártok minden alkalommal örülnének egy olyan választási szövetségesnek, aki stabilan elérik a 4 százalékos eredményt az elmúlt évtizedekben.
Az 5 százalékos küszöb szűk átlépése esetén sem lehetne elérni olyan jó eredményt, mint amit egy ilyen koalíciós listán el lehet érni, még akkor is, ha a Szövetség gyengébben szerepel. Bár nem állítanak magyar miniszterelnök-jelöltet, a Szövetség által támogatott koalíción keresztül 8-9, de akár 10 képviselőt is kiküldhetnek Pozsonyba. A Szövetség már tesztelte ezt a stratégiát megyei szinten, például Besztercebányán vagy Kassán, ahol nem állítottak megyeelnök-jelöltet, de mindig támogattak egy jobbközép koalíciós jelöltet. Így legalább 5-6 képviselőt sikerült a megyei közgyűlésbe juttatni, és a koalíció által alelnököt is sikerült kinevezni.
A romániai magyarság lélekszáma drasztikusan csökkent 2011-hez képest. Az etnikai hovatartozásra vonatkozó információk rendelkezésre álltak 16 568 900 személyről, mivel erre a kérdésre nem kötelező válaszolni. Közülük, az előzetes adatok szerint 2021-ben 1 002 200 fő vallotta magát magyarnak, ami közel 25 százalékos visszaesést jelent az előző adatokhoz képest. Helyi szinten továbbra is folytatni kellene ezt a politikát, mivel Nagyszombat és Nyitra megyében önálló erővel rendelkeznek. Azonban országosan össze kellene fogni azokkal a jobbközép-liberális pártokkal, amelyek a kollektív kisebbségi szabadságjogok vonatkozásában lehet, hogy nem nyitottak, de az egyéni szabadságjogok területén az ügyek felé, amelyek fontosak a felvidéki magyarságnak.
A magyarság aránya a teljes lakosságban 6,5 százalékról 6 százalékra csökkent. Az etnikailag vegyes házasságok aránya kulcsfontosságú az asszimiláció szempontjából, valamint a vegyes házasságokban élő gyermekek szocializációjának mértéke is. A lakókörnyezet etnikai összetétele nagymértékben befolyásolja mind a vegyes házasságok arányát, mind pedig a gyermekek nemzetiségi szocializációját. Míg Dél-Erdélyben 33,3 százalékkal csökken a magyar nemzetiségűek száma generációról generációra, addig Székelyföldön nincs érdemi hatás. Jövőbeli előrejelzések szerint a partiumi és a székelyföldi tömbben a magyar nemzetiségűek száma ugyan csökkenni fog 2031-ig, de arányuk az adott területeken növekedni fog.
Románia 2024-ben négy választra készül: helyi, országos, európai parlamenti és köztársasági elnöki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) számára mindegyik voksolás kulcsfontosságú, kivéve az elnöki választást, amelynek szimbolikus jelentősége van. A helyi szinten valószínűleg nem lesz jelentős visszaesés, de az emberi figyelem nagy része valószínűleg Marosvásárhelyre fog irányulni, amelynek lakossága kb. 55:45 arányban román-magyar vegyes. Soós Zoltán, aki az RMDSZ támogatásával független jelöltként nyerte meg a marosvásárhelyi polgármesteri választást, ezúttal talán még nagyobb kihívás elé néz, mint négy évvel ezelőtt.
Az RMDSZ-nek figyelmet kell fordítania az országos és az európai parlamenti választásokra. Az előző európai parlamenti választásokon a magyar párt 5,26 százalékot ért el, míg az előző országos választásokon 5,88 százalékot. Ez jelentős visszaesést jelent a korábbi választásokhoz képest, ahol mindkét esetben kb. 6,2 százalékot sikerült elérni. Ennek oka lehet a romániai magyar népesség csökkenése, továbbá az európai parlamenti választások esetében a magasabb százalékos visszaesés azon megyéken belül, ahol a magyarok laknak, ami a választási kedv alacsonyságára utal.
Az Európai Unióval kapcsolatos budapesti kormányzati kommunikáció nem elhanyagolható tényező a határon túli magyarok szempontjából, akik általában a magyarországi médiából tájékozódnak. Ez a kommunikáció távol tarthatja őket az európai parlamenti választásoktól, ami különösen jellemző lehet a kisebbségben élő magyarokra, akiknek mindig is alacsonyabb részvétele volt. Az RMDSZ-nek tehát a célja, hogy megtartsa jelenlegi pozícióit és minimalizálja az esetleges veszteségeket az elmúlt évek folyamatai, a választási eredmények és a demográfia tekintetében. Elméletileg nincs probléma a parlamenti küszöb megugrásával, de a kormányzati pozíció megszerzése sokkal kérdésesebb, mint az előző választásokon.
Az elmúlt két évtizedben Romániában és Szlovákiában jelentős mértékben csökkent a magyarok lélekszáma. Ezért nem meglepő, hogy a Vajdaságban és Kárpátalján még drasztikusabb a helyzet. Szerbiában az 1970-es években közel félmillió magyar élt, de a délszláv háborúk után ez a szám 300 ezerre, majd 200 ezerre csökkent. 2022-ben még csak 184 442 magyar tartotta magát magyarnak, ami közel 28 százalékos visszaesést jelent a korábbi adatokhoz képest. Kárpátalján nincsenek pontos és hivatalos adataink, de tudjuk, hogy 2001-ben még 151 ezer magyar élt itt. Azonban az ukránok uniós vízummentessége és a magyar útlevelek kiadása miatt a területről is megindult a kivándorlás.
Az orosz–ukrán háború előtt a kárpátaljai magyarság lélekszáma már csak mintegy 100 ezer főre volt becsült, de azóta valószínűleg pár tízezerre zsugorodott. Az asszimiláció nem az elsődleges oka a határon túli magyarok fogyásának, hanem inkább az, hogy sokan kivándorolnak Magyarországra vagy a Nyugatra. A magyar kormányzat már több mint tíz éve gyorsított eljárásban adja az állampolgárságot a határon túliaknak, de ennek a döntésnek mélyrehatóbb okai vannak a nemzetközjogi értelemben való egyesítésnél. Orbán Viktor fontos választási ígérete volt a népességcsökkenés megállítása, amit a családtámogató gazdaságpolitikai intézkedésekkel kívánt előmozdítani, miután meglátta a 2011-es népszámlálás eredményeit.
Az egyik legalacsonyabb reprodukciós ráta Európában Magyarországon volt, amely 1,2-es értéket mutatott. Azonban megemlítendő, hogy azóta sikerült növelni a ráta körülbelül 1,5-re (bár továbbra is stagnál, ahol a 2,1-es érték a kívánt). Fontos megjegyezni, hogy ennek nem a kormányzati politika az oka, hanem inkább egy tendencia, amely Európában, különösen a keleti régióban egyszerűen lehetetlenné teszi a népességszám stagnálását. Orbán Viktor is utalt erre a 2022-es tusnádfürdői beszédében. Ráadásul az ország nehezebben tudja integrálni a Kelet-Európából és a Balkánról érkezőket a kulturális és nyelvi sajátosságok miatt, ezért nagyobb mértékben támaszkodik a határon túli magyarokra.
A magyar népesedéspolitika és a határon túli közösségek támogatását célzó nemzetpolitika a következő években számos nehézséggel szembesül. Azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy csak a Székelyföld és a Csallóköz, valamint a határ másik oldalán található magyar többségű települések képesek olyan erős magyar közösségek maradni, amelyek nem vesznek el. Az egyik megoldás az autonómia, ami elengedhetetlen lehet a határon túli magyarok érdekérvényesítésében. Ez már most érvényes a Szlovákiában nemzetgyűlésbe be nem jutó magyar politikusokra, és hamarosan a romániai magyarok életében is el fog érni ezt a pontot.
A magyar kormánynak mindenképpen el kell választania a szórvány- és tömbstratégiákat. A szórvány stratégiában az a fontos, hogy támogassuk a szülőföldön való megmaradást, míg a tömb stratégiában fontos, hogy támogassuk a Magyarországra történő települést és a hazai társadalmi-gazdasági életbe való integrációt. Még ha a központi kommunikáció másról beszél is, a gyakorlatban már most is így működik, de egyértelműen és tisztán kellene választanunk a tömbök és a szórványok stratégiáját. Természetesen több irányból is támadás érheti ezt az irányvonalat. Például az egyik kifogás a székely autonómiával kapcsolatban az volt, hogy ebben az esetben más részekről is települnének a magyarok Székelyföldre, és a régió más részein a magyarság eltűnne.
A magyarság egy olyan különleges helyzetben van, hogy a történelmük és kulturális örökségük nagy része az ország határain túl maradt. Ha a szórványstratégia és az autonómiatörekvések sikerrel járnak, akkor sajnálatos módon egy jelentős része ennek az örökségnek elveszne. Ezért felmerül a kérdés, hogy mi a fontosabb: a terület vagy az ember? Mivel a határkiigazítás nem realisztikus cél a magyar külpolitikában most és a közeljövőben sem, egyértelműen az ember a fontosabb.